A plüssmackó nemcsak cuki, de igazi érzelmi támaszt nyújthat - Október 28. a plüssállat-imádók napja
A plüssmackó nemcsak cuki, de igazi érzelmi támaszt nyújthat - Október 28. a plüssállat-imádók napja
A világnapokból már szinte Dunát lehetne rekeszteni, de ez nem feltétlenül baj: különösen akkor, ha olyan cuki dolgokról is megemlékezünk, mint a plüssállatok, akiknek igencsak lényeges szerepük van a gyerekek pszichés fejlődésében. Sőt akár még később, felnőttként is.
A plüss állat-imádók napját október 28-án ünneplik.
A legenda szerint a világ legnépszerűbb plüssállatát, a mackót (angolul: teddy bear) az amerikai elnöknek, Theodore Roosevettnek köszönhetjük Azt mondják, az elnök egy vadászaton nem volt hajlandó lelőni egy kismackót, és az eset kapcsán megjelent karikatúrák a játékkészítőket is megihlették. Akkor még ritkaság számba ment, ma már úton-útfélen kapni plüsskedvenceket, vagy olyan extrém változatokat is, mint a plüssbetegségek, plüssvírusok – és baktériumok, sőt volt aki a sör erjesztéséért felelős élesztőt is megformázta plüssváltozatban. A plüssállat szeretők napjának eredetét homály fedi, egyes feltételezések szerint egy Royal Selangor nevű plüssállat-gyűjtő kereskedő fejéből pattant ki a gondolat a Teddy Bears piknik napján. Akik komolyan veszik az ünnepet, ilyenkor elviszik kedvenc plüsseiket a munkahelyükre, iskolákba, vagy különleges tea-partit adnak kedvenc játékaiknak.
A plüssállatoknak azonban sokkal nagyobb szerepük van a gyerekek életében, mint hinnénk, ők nemcsak egyszerűen cukik, akikhez jó hozzábújni.
A pszichológiában átmeneti tárgynak vagy biztonsági takarónak is hívják ezeket a plüssöket, hiszen pszichológiai kényelmet nyújtanak a kicsiknek, különösen szokatlan és új helyzetekben vagy lefekvéskor. A becenévvel ellátott mackók, babák, bébiplüssök az anya-gyermek közötti kötődést helyettesítik a leválások átmeneti időszakaiban, például lefekvésnél, bölcsibe vagy óvodába menésnél. Az átmeneti teret, amely a pszichés és a külső valóság között húzódik, ez a tárgy tölti ki a gyerek számára. Amikor például elkezdi elválasztani az „én”-t a „nem-én”-től, vagyis a teljes függőségtől a relatív függetlenség fokáig fejlődik, akkor átmeneti tárgyakat használ. A csecsemő ugyanis még egynek tekinti magát édesanyjával, ekkor még az anya azt a hitet biztosítja számára, hogy kívánsága létrehozza vágyainak tárgyát (például ha éhes, enni adnak neki), amely az elégedettség érzetét nyújtja.
Később a gyerek rájön, hogy édesanyja önálló egység, ami azt üzeni neki, hogy elveszített valamit.
Rájön, hogy másoktól függ, ez pedig sok-sok frusztrációval teli nehéz időszakot hoz magával: az anya nem mindig lehet ott, hogy az egész világot adja gyermekének, ez pedig egy igen fájdalmas felismerés, mégis végül építő jellegű hatással van a gyermekre. A kívánság tárgyáról való fantáziálás révén kényelmet fog találni – ebben a folyamatban segíti őt az átmeneti tárgy, amely reprezentálja számára az anyaság összes elemét, vagyis a gyerek maga lesz képes létrehozni azt, amire szüksége van. Ezért is elengedhetetlen a kedvenc plüssállat alvás idején vagy a szorongás elleni védekezésként.
Később az átmeneti tárgyként használt plüss kellemes emlékeket hordoz számunkra, és továbbra is felruházhatjuk őket jó jelentésekkel, mondhatni, hogy rájuk tekintve mindazt az élményt újraéljük, amit gyerekkorunkban nyújtottak nekünk – akár tudatosak vagyunk rá, akár nem. Egy kutatás például azt hozta ki, hogy a brit felnőttek 35 százaléka alszik plüssállattal. Más kutatások is arra jutottak, hogy egy szeretett plüss csökkentheti a magányosságot az idősebbek körében. A plüssök tehát mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek pszichológiai erőt adhatnak azáltal, hogy érzelmi kötődéseiket képviselik. Ezekre a tárgyakra tekintve érzelmi támogatást élhetnek át azokban az élethelyzetekben, amikor valamilyen változáson, traumán vagy veszteségen esnek át.
A plüssállatok tehát nemcsak aranyosak, de igazi támogatást nyújtanak.
