Szívfacsaró rituálé a karácsonyfa leszedése – Így könnyítsd meg gyereked számára!
Szívfacsaró rituálé a karácsonyfa leszedése – Így könnyítsd meg gyereked számára!
Néhányan abban hisznek, szerencsétlenség a két ünnepek között leszedni a karácsonyfát, ám a legtöbb esetben ettől nem is igen kell tartani, hiszen majdnem minden családban – főleg ahol kisgyerekek vannak – inkább az jelenti a problémát, hogy Vízkereszt után is még áll a fa, és hiába vesszük fel a harcot a lehulló tűlevelek ellen, azok rendszerint évekre elbújnak a szőnyeg szövetében, hogy a legváratlanabb pillanatokban jól beleszúrjanak a talpunkba. A gyerekek nem jó szívvel búcsúznak el a karácsonyi ünnepektől – érthető módon, hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy újra itt van az ovi, a suli, kezdődnek az ünnepekhez képest szürke és monoton hétköznapok.
Talán te is jól ismered az alkudozást:
„anya, apa, csak még egy hétre hagy maradjon!’, „ígérem, segítek leszedni, ha még január végéig megmaradhat”. Mire végre tényleg sor kerül a fa elbontására, észre sem vesszük, de már május van, a fa pedig csak árnyéka régi önmagának. A márciusban hébe-hóba az út szélén hagyott karácsonyfák sorsának hátterében valószínűleg mindig egy síró kisgyermek áll…
Pedig az elengedés is szerves része az életnek – el kell búcsúztatnunk az óévet, hogy teret engedhessünk az újnak. A karácsonyfa leszedése ezt szimbolizálja. De hogyan értessük meg ezt szomorú gyermekünkkel? Íme, néhány tipp, ami segíthet:
Változtasd emlékezetes rituálévá
Nincs gyerek (és felnőtt se), akit ne hangolna le az ünnepi díszítés eltávolítása. Ezért fontos, hogy a kényszerű kötelességet élvezetes családi rituálévá varázsoljuk, amihez minden évben ragaszkodunk, így nem fog összeszorulni a gyerek gyomra, ha elérkezett az idő az elengedésre. Kijelölhetünk egy időpontot a hétvégén, amikor együtt nekiállunk a leszedésnek, és ez alkalomból süthetünk sütiket vagy készíthetünk forró csokit, amit közben együtt elszürcsölgetünk, dolgunk végeztével, pedig előszedhetjük kedvenc családi társasunkat. Ha a gyerek azt látja, hogy az elengedés nem tragédia, és az ünnep értékes családi pillanatai a mindennapokba is belecsempészhetőek, akkor nem fogja veszteségként megélni a helyzetet.
Számvetés
Kérdezzük meg tőle, mi volt a legjobb pillanat, melyik étel ízlett neki a legjobban, melyik ajándéknak örült a leginkább. Nosztalgiázzunk egy picit, idézzük fel az „elmúlt karácsonyok szellemét”.
Egy dísz, egy fogadalom
A dísz leszedését mélyebb lelki gyakorlattá is tehetjük akár: minden dísz eltávolításánál és elcsomagolásánál gondoljunk egy fogadalmunkra, amelyet szeretnénk 2020-ban megvalósítani. A fogadalmakat kicserélhetjük kívánságokkal is: egy dísz, egy kívánság. Így máris jobb a helyzet, nem?
Kössünk kompromisszumot
Advent óta az ünnepekre készülünk, aztán kész, nincs tovább – természetes, hogy ez sokként éri a legtöbb gyereket. A karácsonyi dekorációt fokozatosan is eltávolíthatjuk a lakásból, nem kell mindent január 6-ra időzíteni, így a gyerekek a saját ritmusuk szerint búcsúzhatnak el az ünnepek varázsától. Köthetünk kompromisszumot is: egy égősor a lakás varázslatos dísze maradhat egész évben is. Leszedhetjük a fáról, és kitehetjük az erkélyre például, hogy hangulatos világítást adjon az év többi napján is.
Valami új kezdődik!
Végül emlékeztessük a gyerekeket arra, hogy az elengedés mindig valami újnak a kezdete, így nem kell üresnek érezniük magukat. Most kezdődik a farsang, a nagy mulatozások, álarcos bálok, beöltözős bulik időszaka! Hiába múlik el a karácsony, ünnepelni mindig van mit!
