A csapatmunka legalább annyira izgi, mint a versenyzés – Kipróbáltuk a Hajts a kincsre! társast
Igen furcsa és meglepő élmény volt a nagycsoportos Csillának (de nekünk is), amikor rájöttünk, hogy a Peacable Kingdom Hajts a kincsre! társasjátékában egyáltalán nem az a cél, hogy legyőzzük a másikat. Sokkal inkább az, hogy együttműködve a játékostársakkal megakadályozzuk, hogy az Ogre előbb jusson a célba, mint mi. Őszintén szólva az első menetben nehéz is volt hozzászokni ehhez a meglepő új szabályhoz annyi év versengő társasozás után, aztán mégis egyre gördülékenyebb és élvezetesebb lett a játék…
A kooperatív társasjátékok, mint például a Csibefarm, az Etesd a muclit! vagy a Csilla által tesztelt Hajts a kincsre! leszámolnak azzal a nézettel, hogy a társasok csak egymás legyőzéséről szólhatnak, hiszen itt az együttműködés elsajátítása a cél. Az ilyen jellegű társasok olyan feladat elé állítják a játékosokat, amelyeket egyedül nem tudnának megoldani, csakis csapatmunka és összedolgozás útján. A Hajts a kincsre! társasjátékban például utakat kell húzni egymás után, megszerezni az út mentén random elhelyezkedő három kulcsot, és az Ogre előtt eljutni a célba. Ehhez viszont szükséges, hogy megbeszéljük egymással, mit kezdjünk a kihúzott útkártyával, milyen irányban célszerű haladnunk, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk el a célmezőig.
A csapatjáték izgalmai
A Hajts a kincsre! társas azt tanítja, hogy a kooperáció is lehet legalább annyira izgalmas, mint az egymás legyőzése. Az együttműködés ugyanolyan kihívásokat tartogat, mint a versengés, hiszen kreatív gondolkodásra, stratégia-alkotásra van szükség, ráadásul a játékostársainkkal is meggyűlhet a bajunk, ha nem jutunk konszenzusra, közös nevezőre az útépítés során. A játék során a kicsik gyakorolhatják az érvelés technikáit, kiállhatnak saját igazuk mellett, de egyben megtanulhatják, hogyan engedjék el elképzeléseiket, ha azok a siker útjában állnak. A kooperatív társasok remek lehetőséget adnak nemcsak a saját érdekeink képviseletére, de arra is, hogy meghallgassuk, elfogadjuk a másik által felkínált alternatívákat. A Hajts a kincsre! társasjáték tehát fejleszti az empátiát, a toleranciát, az együttműködési készséget a gyerekekben, erősíti az önszabályozás, felelősségvállalás képességét.
Lehetőség az ismerkedésre
A kooperatív társasoknak nagy szerepe lehet a szocializációban. Bár Csilla most családi körben próbálta ki a Hajts a kincsre! társast, minden olyan helyzetben jól jöhet, ahol a gyerekek még nem ismerik egymást eléggé, vagy még nem elég személyes köztük a viszony. A Hajts a kincsre! azért is jó játék, mert lányok és fiúk is egyaránt játszhatják, a játék egyszerű szabályai pedig megakadályozzák a nagyobb vitákat, hiszen mindenki számára világos, mihez kell magukat tartani. A társasban az is nagyon jó, hogy mindenkinek egyszerre van siker- illetve kudarcélménye, ezért senkinek sem kell egyedül vállalnia ezeket az örömteli vagy épp meglehetősen kellemetlen érzéseket. A társasban a hibák együttesen javíthatók ki, közös megegyezésen alapszik, merre vezessen tovább az út, senkinek nem kell kiközösítettnek lennie. Ezt az is megerősíti, hogy az ellenség közös, de nincs mögötte valós személy – véletlenszerűen húzzák ki a játékosok az Ogre kártyákat, vagyis senki sem tehet róla, ha az Ogre győz. (Azért tapasztalatunk szerint az Ogre- és az útkártyákat érdemes minél alaposabban egymásba keverni, mert mint ahogy a kép is mutatja, a mi esetünkben végül az Ogre győzött, mert nem kevertük meg jól a paklit.)
A kooperatív társasok segítségével a gyerekek megtanulnak türelmesen és együttműködően játszani. Kisebbek esetében jó, ha eleinte van velük egy felnőtt is, aki segíti a parázs viták elsimítását, de a Hajts a kincsre! a gyerekek által önállóan is játszható játék, ahol végre nem egymás, hanem a játék ellen kell játszaniuk. Nem véletlen, hogy Csilla már alig várja, hogy megmutassa a játékot a barátainak.
