Fiús apák, lányos anyák? Ma ünnepeljük a fiú- és lánygyermekek napját!

Ma már szerencsére a legtöbb szülő nem tesz különbséget egyenlőség terén fiú- és lánygyermekei között, kutatások mégis azt sugallják, vannak eltérések abban, ahogyan lányainkat vagy fiainkat neveljük, még ha ez a különbségtétel nem is tudatos. Ma ünnepeljük a fiú és lánygyermekek napját!

Érdekes kutatások 

Vajon a szülők máshogyan állnak fiú- és lánygyermekeikhez? Másképp viselkedünk velük attól függően, milyen a nemük? Ezek a kérdések minden szülőt, de sok kutatót is foglalkoztatnak. Egy 2017-es kutatás azt találta, hogy az apák figyelmesebbek kislányaikkal, jobban reagálnak szükségleteikre, mintha fiaik lennének. Ezt a következtetést a kutatók agyi vizsgálatokból és a szülők gyerekeikkel folytatott mindennapi interakciók felvételeiből vonták le. A résztvevő 52 apa (30 lányos, 22 fiús) övére kis hangfelvevőt rögzítettek, amit állandóan viselniük kellett, és ami felvette a beszélgetéseiket, illetve MRI felvételeket is készítettek az apukák agyáról. Megállapították, hogy a lányos apukák többet énekelnek, nyíltabban beszélnek saját érzéseikről lányaiknak, és jobban elfogadják lányaik érzéseit, mint a fiúkét. A fiús apák inkább játszani szeretnek gyerekeikkel, és az autós játék vagy építőjáték közben teljesítménnyel kapcsolatos nyelvezetet használnak („büszke vagyok rád”, „győzelem”), amikor fiaikkal beszélnek. Az MRI agyi vizsgálatok során az apák ismeretlen felnőttről, ismeretlen gyerekről és saját gyerekükről néztek fényképeket, amelyeken boldog, szomorú és semleges arckifejezéssel szerepeltek az alanyok. Kiderült, hogy a lányos apák jobban reagáltak lányaik boldog arckifejezésére az agy olyan területein, amelyek a vizuális feldolgozásért, jutalmazásért, érzelemszabályozásért felelősek. Érdekes, hogy a fiús apák agya határozottabban reagált fiaik semleges arckifejezésre. „Ha a gyermek sír, a lányos apák erre jobban reagálnak, mint a fiúsak” – mondta Jennifer Mascaro, az Emory Egyetem vezető kutatója, aki szerint a nemekről alkotott tudattalan elképzelések szerepet játszanak abban, ahogyan a kisgyermekeinkkel bánunk. A kutatók szerint a különböző bánásmód hátterében evolúciós okok is állnak, hiszen így készítik fel a szülők gyerekeiket a nemekkel kapcsolatos társadalmi normáknak való megfelelésre.  

Egy másik, 2016-os kutatás, amely 35 családot vizsgált, arra a következtetésre jutott, hogy az anya-lánya kapcsolat valóban a legerősebb kapcsolat szülő és gyermeke között. Bár az anya-fiú, apa-fiú, apa-lány kapcsolatok is szilárd alapokra épülhetnek, az empátiát tekintve abszolút az anya-lánya kötelék a győztes, ugyanis az agy érzelmeket szabályozó része anya és lánya között a leghasonlóbb. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy anya a leginkább lánya problémáival tud azonosulni, és megértőbb is vele szemben. 

A gyermekekkel való kapcsolat erősítése 

Mint látjuk, a különbségtétel sokszor egyáltalán nem szándékos, sokkal inkább társadalmilag, sőt biológiailag meghatározott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerekeinkkel való kapcsolatot – függetlenül a nemektől – ne tudnánk erősíteni. Számos különböző dolgot tehetünk a szülő-gyermek kapcsolatok megerősítése érdekében, ebbe beletartozik például, hogy minden nap elmondjuk gyermekeinknek, hogy szeretjük őket, nem számít hány évesek. Emellett érdemes minden nap szánni egy kis időt a játékra. Ez lehet bármi, a dalok közös éneklésétől, a babázáson át a társasjátékokig - nem számít, mit csinálunk, a lényeg, hogy a közös tevékenység mindannyiunknak élvezetet adjon. Hiszen miközben a gyerekek életében az egyedüli vagy a többi gyerekkel való játék is fontos, a szülőkkel való játék kiemelt jelentőséggel bír a kutatások szerint, és olyan képességek fejlődését nyújtja, mint a kreativitás, a munkamemória, a kognitív rugalmasság, az érzelmi szabályozás és a vezetői készségek. A szülők változatos játékokat tudnak a gyerekük számára kínálni, hiszen felnőttként jobban ismerik a világot, így a gyerekek képzelőerejét a szülővel való játék oly módon tágíthatja, ahogy azt a más gyerekekkel, vagy idősebb testvérekkel való játék sem tudja. Kutatások szerint a szülővel való játék során a gyerekek olyan viselkedést gyakorolhatnak, amit kortársaikkal nem tudnak megtenni, arról nem is beszélve, hogy a szülő lelki egészségét is karbantartja a játék. 

Egy másik módja annak, hogy erősítsük a köteléket a gyermekeinkkel, ha hagyjuk, hogy segítsen. Néha szülőként akaratlanul is elmulasztjuk a közelség lehetőségét, mert nem engedjük meg gyerekeinknek, hogy segítsenek különböző munkákban és feladatokban. A gyerekek szeretik azt csinálni, amit a szüleik. Bár gyakran könnyebb lehet egyedül elvégezni a feladatokat, ha olykor-olykor bevonjuk gyermekeinket is, az elősegítheti a szorosabb kapcsolat kialakítását. Például, kettéválaszthatjuk a bevásárolni valót, és megkérhetjük a gyerekünket, hogy a könnyebb táskát vigye helyettünk. Az ilyen apróságok is sokat számítanak. 

Honnan ered a fiúk és lányok napja?  

Bár a nap eredete ismeretlen, ilyenkor sok szülő tölt minőségi időt gyerekeivel világszerte, és tudatja velük, mennyire különlegesek a számukra. Az egyik legkorábbi említés a napról egyébként egy K. Henry Dusenberry nevű férfitól származik 1936-ból, Missouriból, akinek gyermekei panaszkodtak arról, miért nincs ilyen nap. Később a nap tiszteletére a szülők egy-egy virágot helyeztek el otthonuk kiemelt helyiségében, és a gyerekeiket jelképező virágokat nézve, rájuk gondoltak, és hálát adtak értük akkor is, ha már nem éltek velük. Tehetünk mi is így, vagy akár elmehetünk egyet kirándulni, megnézhetünk egy filmet a moziban, vagy készíthetünk egy közös vacsorát. A hétköznapok sodrásába beiktatott miniünnepségek nagyszerű lehetőséget kínálnak a családoknak, hogy különleges pillanatokat töltsenek együtt. Az élet olyan gyors ütemben zajlik manapság, az értékes pillanatok csak úgy elsuhannak mellettünk. Az idő, amelyet megosztunk gyermekeinkkel, különösen röpke lehet, a gyerekek pedig egy szempillantás alatt felnőnek. Ezért fontos, hogy szánjunk időt a különleges pillanatokra gyermekeinkkel.