Gyerekkori boldogság, avagy mi teszi boldoggá a gyereket és a gyerekkort

Mi teszi boldoggá a gyerekeket? A játékok? A barátok? Új blogbejegyzésünkben felfedjük a gyerekkori boldogság receptjét! 

Mi teszi boldoggá a gyerekeket? „Ez könnyű” – vághatnánk rá. Egy új játék, egy fagyi, játszóterezés. Bár ezek a dolgok mind mosolyt csalnak a gyerek arcára, nem ezek fogják igazán boldoggá tenni őket. Noha mindannyian szeretnénk tudni a boldogság kulcsát, egyelőre igen kevés kutatás van a témában. Még annak ellenére is, hogy manapság ezer felöl halljuk szülőként, hogyan biztosítsunk boldog gyerekkort a számukra. A kutatók leginkább arra összpontosítanak, hogyan lehet megelőzni a bajt, nem pedig a boldogság elérésének módjára. Persze van kivétel, az úgynevezett pozitív pszichológia, amely a boldogságot és a jólétet tanulmányozza.  

Kutatások ma már cáfolják azt a közkeletű elképzelést, hogy a gazdagság boldoggá teszi az embereket. Bár igaz, hogy a nagyon rászoruló körülmények között élés összefügg a boldogtalansággal, ha az emberek jövedelme meghaladja a szegénységi szintet, a vagyon további növekedése már nem növeli a boldogságszintünket. Ha a gazdagság valójában a boldogság feltétele lenne, akkor a mai társadalomban az emberek sokkal boldogabbak lennének, mint az elmúlt évtizedekben, hiszen az életszínvonal nőtt, ez azonban nincs így. Kutatások is bizonyítják, hogy az 1950/60-as évek óta bekövetkezett jövedelemnövekedés ellenére a boldogság szintje ugyanaz maradt nagyjából. Hogy miért? Ha több van, többet is szeretnénk. Ha pedig látjuk, mi van másoknak, elégedetlenek leszünk a sajátunkkal. Ezek állhatnak annak a szülőként gyakran tapasztalt jelenségnek a hátterében is, hogy az új játék miatt érzett boldogság gyakran rövid életű. 

A boldogságkutatások szerint a jó kapcsolatok a jólét igazi forrásai. Vagyis a szülőkkel való jó kapcsolat a boldogság kiindulópontja. John Bowlby professzor, a szülő-gyerek kötődés tanulmányozásának úttörője úgy vélte, hogy ez a kapcsolat óriási hatással van a gyerek önbecsülésére, a mások iránti elvárásaira, a világról alkotott képére. Mary Ainsworht professzor volt az első, aki kifejlesztett egy módszert a szülő-gyerek közötti kapcsolat tipizálására. Tesztje magába foglalja a kisgyerek reakcióinak megfigyelését a szülővel való találkozás és elválás során. A biztonságosan kötődő kisgyerekek ellenkeznek, amikor a szülő elmegy, de gyorsan megvigasztalódnak, amikor visszatér, míg a bizonytalanul kötődő gyerekek akkor is sírnak, amikor a szülő visszatért, vagy elkerülik őt. A biztonságosan kötődő gyerekek másokkal is kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakítanak ki felnőttkorban is. Ezért is fontos, hogy a család rendszeresen együtt játsszon, például társasozzon a gyerekekkel. 

A jó kapcsolatok fontossága mellett a gyerekek akkor boldogok, amikor úgy érzik, jók valamiben, például építőkockából meg tudnak építeni egy tornyot és ezt a szülők honorálják. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az eredményektől kell, hogy függjön a boldogságuk: az a gyerek, aki szívesen focizik a játék kedvéért, boldogabb, mint az, aki csak akkor érezheti magát boldognak, ha győz a játékban, vagyis akkor elégedett, ha teljesít egy célt.  

És van még egy másik fontos faktor is: a boldogságra való képesség genetikailag is meghatározott. Különböző családokban nevelkedő testvéreket vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy a gyerekek szembetűnő hasonlóságokat mutatnak a boldogság terén. Richard Davidson professzor, az érzelmek szakértője kimutatta, hogy azok az emberek, akiknek agya aktívabb a bal frontális területen, inkább pozitívak, többet mosolyognak, mint azok, akik jobb oldalon aktívak, és hajlamosak negatívan gondolkodni. Az agytevékenység és a meghatározott érzelmek közötti kapcsolat még az újszülötteknél is megfigyelhető: kiderült, hogy a babák nagyobb bal oldali agyi aktivációt mutatnak, amikor édes ízt kóstoltattak velük, és nagyobb jobb oldali aktivációt, amikor savanyút ízleltek.  

Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerek boldogsága már ilyen korán eldől, hiszen rengeteg körülmény befolyásolja ezt később, agyuk nagyon képlékeny, könnyen változik, sőt maguk az óvodáskorú gyerekek is úgy érzik, könnyű megváltoztatniuk a negatív pszichológiai tulajdonságaikat, például, hogy nagyon félénkek. Úgy tűnik, hogy ez az optimizmus 7-10 éves korban csökken. 

Vagyis mi teszi boldoggá a gyerekeket? Hosszú távon azok az alapvető összetevők, amelyek boldoggá teszik a gyermekeket, ugyanazok, amelyek segítenek boldog felnőtté is válni: a szülőkkel való biztonságos kapcsolat alapul szolgál a világ magabiztos felfedezéséhez, ugyanakkor az elismerés is a boldogság receptjének fontos összetevője. Rövidtávon azonban egy új játék is mosolyt csalhat az arcukra!  

A te csemetédet mi teszi boldoggá?