Bölcsi- vagy ovikezdés? Így kezeld a szeparációs szorongást!
Bölcsi- vagy ovikezés? Így kezeld a szeparációs szorongást!
A bölcsi- és ovikezdés kihívás nemcsak a gyerekünknek, de nekünk, szülőknek is. Míg akadnak olyan gyerekek, akik belépnek az épületbe és alig néznek vissza, sokan sírnak, rosszabb esetben belénk csimpaszkodnak, hogy ne hagyjuk őket ott. A kisgyermekkor és az óvodáskor közös jelensége a szeparációs szorongás, amelyet a szülő hiánya, fenyegető távozása okoz. Jó hír, hogy vannak eszközök, amivel csillapíthatjuk ezt a természetes félelmet.
Bár sok kisbaba és kisgyermek örömmel kezdi meg a bölcsödét/óvodát, a kellemetlenebb érzések ilyenkor mondhatni általánosak. Megjelenhet az idegenektől való félelem, a szeparációs szorongás, ami 14-18 hónapos kor körül tetőzik, bár idősebb gyermekek (sőt sokszor felnőttek is) tapasztalják. Mindkét fajta félelem a gyerekek fejlődésének tipikus aspektusai, bizonyos mértékig mindenki átéli ezeket az érzéseket, függetlenül attól, hogy megy-e bölcsibe vagy sem. A nehézségeket az okozza, hogy ezeknek a félelmeknek a jelentkezése, valamint a szülők visszatérése a munkába gyakran egybeesik. Persze ezeken kívül még sok minden meghatározhatja, hogyan veszi az első hetek érzelmi akadályait a gyerekünk. Számít például mennyire érezte eddig kényelmesen mások, távolabbi rokonok társaságában, milyen tapasztalatokat gyűjtött erről. Ezek ugyanis mintát adnak más kapcsolatok felépítéséhez, és bizalmat abban, hogy mindig vissza fogunk térni.
A leválást befolyásolja a gyerek temperamentuma is, az, ahogyan a változásokra reagál, illetve személyes preferenciái is. Például jobban érezheti magát attól, ha a bölcsődei környezet rutinjai jól illeszkednek azokhoz, amikhez otthon már hozzászokott. Persze a gyerek kora és fejlettségi foka is nagy befolyásoló tényező: érdekes módon a 6 hónapos csecsemők könnyebben viselik az elválást, mert még nem alakult ki bennük a szeparációs szorongás (általában 8 hónapos kor körül jelentkezik először) és az idegenektől való félelem. Számít az is, hány napot tölt gondozásban a kisgyerekünk: heti kevesebb napon részt vevő gyermekeknek kevesebb idejük van ismerkedni és jól érezni magukat új környezetükben.
Mit tegyünk a szorongás ellen? (Kezdő bölcsisek és ovisok esetén)
-
Először is érdemes tudnunk, milyen forgatókönyvek esetén „lobbanhat be” a szorongás a gyerekünknél. Az egyik ilyen a búcsúzás: a kisgyerekek életében minden új kihívás, amivel szembe kell nézniük, stresszt okoz. Ezért meg kell győződniük arról, hogy amikor elmegyünk, mindig vissza is térünk hozzájuk. A nagy összejövetelek szintén fokozhatják a szorongást, ugyanis félhetnek attól, hogy elveszíthetnek minket a tömegben. A szorongás az alvásidőben is jelentkezhet, hiszen ez is külön töltött időnek minősül.
-
Fogjuk rövidre a búcsúzást: „Ha túlságosan aggodalmaskodóan viselkedünk, vagy visszatérünk egy újabb ölelésre, akkor a gyerek is úgy fogja érezni, van miért aggódnia” – mondja Vincent Barone Ph.D. gyermekpszichológus. Szerinte érdemes kerülnünk a gyors, észrevétlen kisurranást is, mert ennek az az üzenete, hogy figyelmeztetés nélkül eltűnhetünk, ez pedig még több ragaszkodást eredményezhet. Ezért érdemes azt közvetítenünk, hogy az egymástól elszakadva töltött idő átmeneti, nincs ok a félelemre.
-
Legyen szertartásunk a távozáskor: Lehet ez egy nagyon rövid mondat, például „anya visszajön érted munka után, szeretlek.”, vagy akár egy titkos kézmozdulat, kacsintás, stb. Ezután öleljük meg, és menjünk el. Ha minden alkalommal ugyanazt a búcsút hallja, az ismerősség érzete átmenetet teremt az együttlétből a nélküled töltött időbe.
-
Ne késsünk érte menni: Könnyű elveszíteni az időérzékünket, ha van végre néhány óránk önmagunkra, legyen szó akár ügyintézésről, munkáról, pihenésről, de győződjünk meg arról, hogy időben odaérünk érte. A késés további szorongást okozhat, és nehezebb lesz másnap ott hagyni az óvodában.
-
Az átmeneti tárgyak fontossága: Válasszunk ki közösen valamit, ami emlékezteti őt arra, hogy nagyon szeretjük, és gyakran gondolunk rá. Lehet ez plüssállat, egy fotó, egy mosolygós arc, amit a kezére rajzolunk. A gyermekpszichológusok átmeneti tárgyaknak hívják ezeket az ismerős tárgyakat, amelyek segítenek abban, hogy a gyerekek közelebb érezzék magukat a szüleikhez azok távollétében is.
-
Maradjunk derűsek (vagy legalábbis tegyünk úgy): Igyekezzünk mosolyogva mesélni nekik arról, mi vár rájuk aznap a bölcsiben/oviban. Ugyanakkor ne bagatellizáljuk el az aggodalmaikat. A saját gyerekkori szorongásainkról szóló történetek segíthetnek a kapcsolatteremtésben, miközben biztosítják róla, hogy az új dolgokkal kapcsolatos félelmek leküzdhetők.
Mit tehetünk, ha karanténba kerülünk?
A bölcsőde-, óvoda kezdést sajnos nem könnyíti meg a koronavírus-járvány. Fel kell arra is készülnünk, hogy bizonyos időközönként az egész csoportnak karanténba kell kerülnie. Fontos, hogy az ő szintjén mindenképpen beszéljünk a vírusról, hiszen megérzi, ha titkolózunk előtte (még akkor is, ha csak kímélni akarjuk), és ez még több szorongást hoz magával. Mondjuk el neki, hogy a családunk egészséges, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy szeretteinket biztonságban tudjuk. Megkérhetjük, hogy rajzolja le ezzel kapcsolatos gondolatait, és beszéljük meg együtt a képen szereplő szituációt. Fontos beszélnünk a szociális távolságtartásról is, mert a kisgyerekek valószínűleg nem értik, hogy miért nem engedjük nekik, hogy a kis barátaikkal legyenek. Mondjuk el, hogy ez csak ideiglenes dolog, addig is, fókuszálhatunk a pozitív dolgokra, például arra, hogy újra együtt van a család. Ilyenkor is érdemes tartanunk a megszokott rutint, mert az nemcsak a biztonság érzését nyújtja, de lehetővé teszi a könnyebb alkalmazkodást, amint újra járhat a gyerek a bölcsibe/óvodába. 
Játékkal és mesével a szorongás ellen
Ma már rengeteg kortárs mese segít a gyerekeknek feldolgozni ezt a nagy változást, így például Czernák Eszter: Sárkányovi című könyve, Vadai Adrien Óvodás lettem,Ovis mesék sorozata és a mondhatni kötelező Bogyó és Babóca az óvodában Bartos Erikától. Kifejezetten ovikezdős tematikájú társasjátékkal is segíthetjük az átmenetet, például a Bogyó és Babóca Úton az Oviba társasjátékkal vagy az Óvodás vagyok! társasjátékkal, de elővehetjük az aranykorát élő diavetítőt is, és levetíthetjük neki az örök klasszikust, a Vackor az óvodábant.
A szerepjátékok támogatása ilyen helyzetekben létfontosságú, hiszen az ijesztő élményeket segíti feldolgozni a játék. Egy karanténhelyzetben, amikor például a gyerek úgy tesz, mintha orvos lenne, akkor olyan környezetet hoz létre, ahol ő irányít, és érzelmileg felkészül arra, amit nem ért, és ami félelmetes lehet a számára.
Nektek milyen praktikáitok vannak a szeparációs szorongás kezelésére?
