„Tegyünk úgy, mintha…” – A szerepjáték fontossága gyerekkorban

„Tegyünk úgy, mintha…” – A szerepjáték fontossága gyerekkorban

„Tegyünk úgy, mintha…”, „Most legyél te a…” – gyakran halljuk ezeket a felhívásokat kisgyerekek szájából, amikor az oviban, a suliban vagy otthon játszanak. Sok felnőtt ösztönzi a szerepjátékokkal járó képzeletet és kreativitást, sokan viszont attól tarthatnak, hogy a gyerekek nem fognak tudni különbséget tenni fantázia és valóság között. Mi az igazság?

A félelmek szerencsére nagyrészt megalapozatlanok. A színlelt szerepjáték minden gyermek szociális, kognitív és érzelmi fejlődésének egészséges része. A színlelt játéknak alapvetően két típusa van, a fantázia játék és a szociodramatikus játék. A fantázia játék már két éves korban elkezdődik, rendszerint az óvodai években jellemző, amikor a gyerekek saját kortársaikkal lépnek kölcsönhatásba, és sokkal több játékhoz hozzáférnek, mint addig. Az ovisok játékának kb. 10-17 százaléka csoportosítható ebbe a kategóriába. A gyerek ilyenkor folyamatosan verbalizálja a színlelés, vagyis nem marad teljesen az adott karakterben, úgy érzi, el kell magyaráznia például, mit tesz a tündér, és miért.

A szociodramatikus játék során, miután a gyerekek megfogalmazták a színlelt történet irányelveit, teljesen belemerülnek a történetbe, és egyáltalán nem lépnek ki a karakterükből, hogy megerősítsék, épp színlelnek valamit. Ilyenkor a gyerekek azokat a történeteket utánozzák, melyekkel a hétköznapi életben is szembesültek, vagy amiről olvastak, amit láttak a tévében: például Superman vagy Hamupipőke történetét.

Miért jó mindkét színlelt játéktípus a gyerekek fejlődéséhez?

• Fejlődnek a szociális készségek, amikor a gyerekek közös együttműködési tevékenységekben vesznek részt.
• A gyerekek felmérik a másokkal való kapcsolataikat, hiszen a színleléshez szükségük van arra, hogy mások figyelembe vételével kreálják meg a történeteiket.
• A színlelt játék lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy szociális kapcsolatokat kezdeményezzenek és tartsanak fenn, amikor azt mondják, „tegyünk úgy, mintha”, és egy másik gyereknek is felajánlanak szerepet az elbeszélésben.
• Főleg a szociodramatikus játék javítja az érzelmi intelligenciát, de mindkét típus hozzájárul a kognitív fejlődéshez, segít a gyerekeknek az új információk megszerzésében a körülöttük lévő világról. Egy teljesen más személyiség felvételével a gyerekek megismerik a különféle típusú embereket, megértik mások nézőpontját.
• Ha egy gyerek mondjuk egy teázót játszik, akkor feltételezhetően a csészéjében tea van, ha pedig úgy tesz, mintha kiömlött volna, akkor azt fel is kell törölnie – mindez, vagyis a logikus érvelés és gondolatmenet fenntartása nagyon fontos a kognitív fejlődésben.
• A szociodramaitkus játék elősegíti az érzelmi szabályozás képességét, mivel rengeteg érzelmi helyzetet foglal magába (pl. amikor a gyerek azt játssza, hogy valaki beteg, vagy megmentésre szorul).

A gyerekek megtanulják hatásosan kifejezni érzelmeiket játék közben, ahogy azt is, milyen érzelmeket élnek át, ezért fejlődik érzelmi kifejezőkészségük. Kutatások is kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik sok szociodramatikus játékban vesznek részt, több pozitív érzelmet (elkötelezettség, megértés) és kevesebb negatív érzelmet (önzés, harag) tapasztalnak, és magasabb pontszámokat érnek el az érzelmi szabályozás és megértés tesztjein.

Amikor a gyerek úgy tesz, minta a kavics egy cápa lenne, a levelek pedig a halacskák, akkor ez a szimbolikus játék segít megérteni, hogy a cápa halat eszik. A gyerekek a játékon keresztül ismerik meg a világot, nekünk szülőknek csak az a dolgunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő eszközöket, az időt és a teret.

A ti gyereketek mit szeret a legjobban színlelni?

A Psychology Today cikke alapján