Néhány rendkívüli ok, amiért nagyon fontos a vadvilág megismertetése a gyerekekkel
Néhány rendkívüli ok, amiért nagyon fontos a vadvilág megismertetése a gyerekekkel
A gyerekek természetes érzékenységgel, empátiával születnek a természetet iránt, azonban a modern élet miatt könnyen elszakadhatnak a vadvilágtól. Az állatkertek világnapjának alkalmából, megmutatjuk, hogyan fejleszthető a gyerek „ökopszichológiai énje”, és miért fontos a természetben való játék. Nehéz felsorolni a sok előnyt, de megpróbáljuk!
A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek csak nemrég kezdték felismerni a vadvilág fontos szerepét a gyerekek életében. A modern ember (homo sapiens) 120 ezer éves története során szoros kapcsolatban állt a természettel. A növények termesztésével és az állatok háziasításával azonban őseink településeket építettek maguknak, ennek hátránya azonban az volt, hogy fokozatosan eltávolodtak a természettől. A közelmúltig mégis a gyerekek többnyire a természettel való intim kapcsolatban cseperedtek fel. A történelem nagyobb hányadában tehát a gyerekek gyakran a legközelebbi vad területen játszottak, legyen az egy erdő, a kert vagy egy folyó partja. A 20. század végére ugyan a legtöbb gyermek környezte városiasodott, mégis sokan még mindig utcán, játszótereken, parkokban, telkeken, erdőkben és mezőkben töltötték szabadidejüket, felfedezhették a környezetüket, és kölcsönhatásba léphettek a világgal, akár szülői korlátozás, felügyelet nélkül is.
A mai gyerekeknek azonban egyre kevesebb a lehetőségük a szabadban való játékra, a rendszeres kapcsolatra a természettel. Egy 2004-es tanulmány azt is megállapította, hogy a „félelem kultúrája” miatt szülőként túlféltjük a gyerekeinket: a 3 és 13 év közötti gyermekeket nevelő anyák 82 százaléka a bűnözéssel és a biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat azonosította annak elsődleges okaként, hogy nem engedik gyereküket szabadon játszani. Sok szülő az ultraibolya sugárzás, a légszennyezés, a csípős rovarok miatt is szereti inkább bent tudni a házban a gyerekeket, miközben minden szabadidejüket igyekeznek beütemezni, tévesen gondolva azt, hogy ez vezet majd a sikeres felnőtt élethez.
Miközben mindig van jó okunk félteni a gyerekeinket, sajnos a természetes világgal való érintkezés hiánya negatív hatással lehet gyerekeink növekedésére és fejlődésére, az ismeretek elsajátítására – mindez nemcsak a gyerekeknek, hanem a természetnek is nagy veszteség a kapcsolat megszakadása miatt kialakuló környezeti pusztítás miatt. Kutatások ugyanis egyértelműen alátámasztják, hogy a természet iránti szeretet, a gyerekek rendszeres kapcsolata a vadvilággal, etikus viselkedéshez is vezet. Ahogy a mondás tartja: Amit ismerünk, azt jobban tudjuk tisztelni és szeretni. Amit tisztelünk és szeretünk, arra vigyázunk.
A gyerekek ökopszichológiai énje
Szakemberek szerint szülőként nagyon fontos, hogy az óvodai években segítsünk gyerekeinknek felismerni természetes éntudatát a természet relációjában – ezt nevezik ökopszihcológiai énnek. Úgy vélik ugyanis, hogy a természetben történő emberi evolúció miatt természeti alapú genetikai kódoltsággal és ösztönökkel rendelkezünk, a gyerekek természetes érzékenységgel, empátiával születnek a természetet iránt. Ezért is szeretik ennyire a gyerekek a mesék népszerű állati karaktereit. Minél korábban tesszük életük főszereplőjévé a természetet, annál inkább fogják a természeti világ szerves részének, és nem elkülönült egyénnek látni magukat. Ha ez nem történik meg a gyerekek, a természetre nem úgy fognak tekinteni, mint amit szeretni és megőrizni kell, hanem számos félelemmel és előítélettel sőt undorodással is viszonyulhatnak az anyatermészethez – ennek következménye pedig a természet uralása és pusztítása lesz.
Így fejleszd a gyerekek empátiáját a természet iránt
Mivel a koragyerekkori tapasztalatok formálják későbbi értékeinket, hozzáállásunkat, alapvető orientációnkat a világ felé, ezért a természetben zajló rendszeres pozitív interakciók segítenek a természet iránti odafigyelés és tisztelet kialakításában. Nemcsak a rendszeres természeti élmények fontosak azonban, hanem az is, mi milyen modellt mutatunk a számukra. A természettel való rendszeres kapcsolat mellett a korai gyerekkorban az empátia előmozdításának legjobb módja az állatok megismerése. A kisgyerekek ugyanis természetes rokonságot éreznek az állatokkal, különösen a kölykökkel. Az állatok kiapadhatatlan forrásai a gyermekek csodálatának, ezzel természetesen ösztönözve bennük a felelősségérzetet és az odafigyelő magatartást. A kicsik teljesen ösztönösen és természetesen lépnek kapcsolatba az állatokkal, beszélgetnek velük. A hat évnél fiatalabb gyerekek álmainak tanulmányozása is azt mutatja, hogy gyerekkori álmok akár 80 százaléka is szólhat az állatokról, amelyek szimbolikus jelentőséggel bírnak. Nem véletlen, hogy egy kutatás szerint a mesekönyvekben szereplő karakterek 90 százaléka is valamilyen állat – gondoljunk csak Bambira, Bogyóra és Babócára vagy Boribonra.
Ma már egyre inkább trend, hogy a játszótereken az aszfaltot fűre cserélik, vagy természetes eszközökből készítenek számukra játékokat, mászókát. A naturalizált játékkörnyezetek mindent felhasználnak a játékhoz, ami természetes, fejlesztik a gyermekek kíváncsiságát, képzeletét, vágyát a felfedezésre, tanulásra.
És íme még néhány előnye a természetes játékoknak
- A figyelemhiányos hiperaktivitás rendellenességgel (ADHD) rendelkező gyerekek jobban képesek koncentrálni a természettel való érintkezés után.
- A természetben játszó gyerekek magasabb pontszámot érnek el a koncentráció és az önfegyelem teszteken.
- A természetes környezetben rendszeres játszó gyerekek fejlettebb motoros képességgel rendelkeznek, beleértve a koncentrációt, az egyensúlyt, az agilitást.
- Természetes környezetben a gyerekek játéka sokkal változatosabb, kreatívabb és fantáziadúsabb, ami elősegíti a nyelvi és együttműködési készségek fejlődését.
- A természetes környezet javítja a kognitív készségeket, az érvelési és megfigyelési készséget.
- A természet enyhíti az antiszociális viselkedést, az erőszakot, vandalizmust, a stresszt. A természetben játszó gyerekeknek pozitívabb érzéseik vannak egymással szemben.
- A kültéri környezet fontos a gyerekek függetlenségének és autonómiájának fejlődésében.
