„Öt perc kedvesség, egy nap boldogság” – Így erősítsük meg a gyerekekben az empátiát

„Öt perc kedvesség, egy nap boldogság” – Így erősítsük meg a gyerekekben az empátiát

Egyre nehezebb feladat gyermekeinkbe empátiát és kedvességet csepegtetni, hiszen a „minden rólam szól” kultúrájában élünk, a közösségi média pedig sajnos felületet ad arra, hogy könnyen ítélkezünk mások felett, miközben nem kell ennek következményeitől tartanunk. Hogyan tudjuk mégis gyermekeinket kedvességre tanítani és miért fontos ez a tulajdonság? Ma ünnepeljük a kedvesség világnapját!

A kedvesség nem más, mint együttérzés, ami „fertőző”: minél többet gyakoroljuk, annál inkább megerősödik, akárcsak bármilyen más készség. Ha a gyereknek lehetőséget nyújtunk arra, hogy gyakorolja a kedvességet, és bátorítást adunk neki a mások iránti együttérzéshez, akkor erőfeszítéseink kifizetődnek. A következő javaslatok könnyen megvalósíthatóak a mindennapi életben.

Öt egyszerű cselekedet

Sonja Lyubomirsky kutató kimutatta, hogy öt jó cselekedet egy nap növelheti a boldogságot. Nem kell nagy dologra gondolni: ezek a gesztusok szólhatnak a házimunkába való besegítéstől, egy jó szótól kezdve egészen az adományozásig. A gyerekek véletlenszerű jóindulatú cselekedetekre való ösztönzése nemcsak lehetőséget ad nekik az együttérzés gyakorlására, hanem megtapasztalják mások háláját és megbecsülését. Bátorítsuk őket ezekre a kedves cselekedetekre, és ismerjük el, ha valami jót tesznek másoknak.

Tippek szülőknek

Az autó remek hely családi beszélgetésekhez, ugyanígy a vacsora ideje is lehetőséget nyújt arra, hogy megvitassuk a gyerekekkel, más emberek viselkedése hogyan változik feléjük a jóindulatú cselekedetektől, illetve hogyan érzik magukat, ha jót tesznek másokkal. Készíthetünk „kedves cselekedetek” kártyát is, amelyből mindig húzhatnak egy-egy végrehajtandó gesztust. Ez konkrét példákat is kínálhat számukra, és kézzelfoghatóvá teszi a kedvességet, illetve azt, hogyan érzik mások magukat attól, ha kedvesek hozzájuk. Ha filmben látunk egy kedves gesztust, érdemes arra külön rámutatnunk, ezzel is párbeszédet kezdeményezünk gyerekünkkel a kedvességről. Olyan könyveket adjunk a kezükbe, amelyek elősegítik az együttérző viselkedést.

Menjünk tovább

Egy másik mód arra, hogy rámutassunk a kedvesség fontosságára, ha készítünk egy kedvesség befőttet. Helyezzünk egy üvegbe gyöngyöket minden alkalommal, amikor azt látjuk, hogy a gyerekünk jóindulatúan fordul mások felé. Ez nemcsak látható elismerést mutat, de ha a gyöngyök összegyűlnek, be is lehet váltani őket valamilyen fontos célra, családi ügyre, amelyre csak ritkán kerülhet sor. 

A kedvesség modellezése a mindennapi családi kapcsolatok során nagyon fontos. Ne feltételezzük, hogy a gyerekek automatikusan tudják, hogyan kell kedvesnek lenni. Hasznos lehet detektívest játszani, és felhívni a figyelmüket arra, hogyan érezhetik magukat mások testbeszédük és arckifejezésük alapján, hiszen ez lehetővé teszi, hogy gyakorolják mások érzelmeinek felismerését. Ha a gyerek esetleg nem kedves másokhoz, arra érdemes reagálnunk és elmagyaráznunk, miért nem volt szép tőle, amit csinált, például: „Nézd, Jani sír, mert elvetted a játékát. Ez nem volt túl szép dolog”, vagy „Fáj a macskának, amikor ezt teszed vele, ezért karmolt meg”. Fontos, hogy tudassuk velük, mit érzünk az ő viselkedésük miatt, hiszen ha azt látják, hogy valódi érzelmi elkötelezettségünk van valamivel szemben, akkor valószínűbb, hogy a kérdés számukra is fontos lesz. Ezek az egyszerű feladatok ápolják a kedvességet és az empátiát, amelyek fontos alapjai a tartós és kifizetődő kapcsolatok kiépítésének. Sőt a legújabb kutatások szerint a kedvesség – amellett, hogy boldoggá tesz – sokkal inkább előrejelzi az életben való sikerességet, mint például az, milyen jegyeket hoz haza a gyerek az iskolából.

Játékkal a kedvességért

A kisebbek számára a babákkal való játék remek kezdet lehet a kedvesség elsajátításában. Azáltal, hogy lehetővé tesszük számukra a kisbabák öltöztetésének, etetésének, megnyugtatásának, gondozásának szimulálását, már kiskoruktól kezdve megtanulják, hogy együtt érezzenek (először a babájukkal, majd) másokkal. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak például a Baby Born babák, amelyek úgy viselkednek, mint egy igazi csecsemő. Az imaginációs játékok segítenek az önszabályozásban, az érzelmek kezelésében. Amikor a gyerekek például orvososat játszanak doktor táskával, ebben a szerepükben problémákat oldnak meg, és tesztelik az empátiát. A Yale kutatója, Dorothy Singer úgy véli, ez segít nekik abban, hogy megtanulják, hogyan birkózzanak meg érzéseikkel, hogyan tegyék ezeket kezelhetővé ebben a nagy és zavaros világban, és hogyan váljanak ügyessé, amikor együttműködnek másokkal. Hasonlóan az olvasás, különösen kisgyermekek esetén, hatékony módja az empátia elsajátításának. Amikor kinyitunk egy könyvet, megosztjuk hangunkat, képzeletünket a gyerekkel, akkor megtanulja más szemével látni a világot. Olvasás közben tartsunk szüneteket, hogy a gyerek kérdéseket tehessen fel a cselekményről és a szereplőkről, és átélhesse az ismeretlen élményeket, érzéseket.

Az empátia azt jelenti, hogy a gyerek:

• megértette, hogy ő elkülönült személy a körülötte lévőktől, és másoknak más érzései és gondolatai lehetnek, mint neki.
• felismeri az érzéseket magában és másokban, és képes megnevezni ezeket.
• szabályozni tudja saját érzelmi reakcióit.
• bele tudja élni magát más helyzetébe, érzéseibe.
• el tudja képzelni, hogy milyen cselekedetek vagy válaszok segíthetik az embereket abban, hogy jobban érezzék magukat.

Mindez, ahogy az látszik is, rengeteg munkát kíván. Az empátia, együttérzés kialakítása egész gyerekkorban és serdülőkorban aktív gyakorlatot, erőfeszítést igényel, amelyet számos tényező alakít, beleértve a genetikát, a temperamentumot, a környezetet, és nem bontakozik ki automatikusan a gyerekekben. Az empátia képességével születtünk, de fejlődéséhez sok tapasztalat és gyakorlat szükséges. Ebben mi, szülők tudunk a leginkább segíteni a gyerekeknek.