Meglepő: Kiderült, mit gondolnak valójában a gyerekek a Mikulásról!
Meglepő: Kiderült, mit gondolnak valójában a gyerekek a Mikulásról!
A gyerekek Mikulásba vetett hitét általában annak bizonyítékának tekintjük, hogy ők még hiszékenyek és képtelenek megkülönbözteti a fantáziát a valóságtól. De biztos így van ez?
Gondoljunk csak bele a következő forgatókönyvbe: Az elmúlt napokban a hírek egy ismeretlen személyről szóltak, aki betört az emberek otthonába, ellopta a slusszkulcsot, majd a kint parkoló autóval elhajtott. A tettes a sáros bakancsnyomain kívül semmi más bizonyítékot nem hagyott maga után. Egy reggel arra ébredünk, hogy sár nyoma van a padlón, hiányzik a slusszkulcs a szekrényről, és amikor az ablakhoz rohanunk, látjuk, hogy eltűnt az autó. Első gondolatunk biztosan az lesz, hogy ez a hírből ismert tolvaj munkája. Percekkel később azonban kapunk egy hívást a lakótársunktól, aki bocsánatkérően elmagyarázza, hogy lerobbant a kocsija, ezért visszajött a lakásba, és kölcsönvette az autónkat, de mivel esett kint az eső, sárnyomokat hagyott a padlón.
Mikulás és karácsony közeledtével a reklámok, hirdetések, kirakatok állandóan azt sugallják a gyerekeinknek, hogy a Mikulás létezik. A bevásárlóközpontokban vagy a munkahelyi Mikulás-partikon akár személyesen is találkoznak vele. A szülők ezután mindenféle bizonyítékot hagynak a lakásban a Mikulás létezéséről: telirakják a csizmát apró játékokkal és csokikkal, Angliában félig elfogyasztott sütit és üres tejespoharat hagynak a konyhapulton. Vagyis a Mikulásban való hit nem a gyerekek hiszékenységét bizonyítja – ahogy arra a tolvajos analógia is rámutat – hanem épp ellenkezőleg: a gyerekek időnként szkeptikusabbak nálunk sokféle állítással kapcsolatban, pedig mi, felnőttek mindent megteszünk azért, hogy meggyőzzük őket valaminek a létezéséről.
Miben is hisznek pontosan a gyerekek?
Elhinni, hogy a Mikulás létezik, egy dolog. De vajon a gyerekek valóban hisznek abban, hogy a Mikulás képes mindazokra a rendkívüli dolgokra, amelyeket a szülők és más felnőttek állítanak? Hiszik-e, hogy képes a Föld körül röpködni a rénszarvasok által húzott szánon, és ajándékot szállítani a világ összes gyerekének, vagy valóban tudja, ki volt jó vagy rossz? Tényleg képes a kéményen keresztül bepréselni magát a házakba?
A gyerekek fejlődésével foglalkozó pszichológusok szerint ezek a hiedelmek a gyerekek világfelfogásától függenek, és ezek a fogalmak drámai fejlődésen mennek keresztül a gyerekkorban. Például lényeges egyéni különbségek vannak abban, hogy a gyerekek hogyan fogják fel a Földet, az időt és a sebességet. Ha egy kisgyerek úgy véli, hogy a föld meglehetősen kicsit, vagy nincs sok ember a világon, akkor a Mikulás 24 óra alatt tényleg képes lehet a tömeges ajándék-elosztásra hitük szerint. De lényeges különbségek vannak a gyerekek gondolkodásmódjában is. A kisgyermekek különösen nehezen tudnak elképzelni valakit, aki mindent tud,vagy minden gondolatukat ismeri. Az óvodások valószínű azt hiszik, a Mikulásnak speciális elméje van, tud olyan dolgokat, amelyeket a legtöbb felnőtt nem tud, de persze azért ő sem tud mindent. Magyarán a kisgyerekek általában úgy vélik, hogy a Mikulás létezik, de hétköznapibb formában, mint ahogyan azt a felnőttek sugallják.
Amikor nem hisznek többé
Mégis azokban a kultúrákban, ahol a Mikulásról szóló üzenetek és a Mikulás létének fizikai bizonyítékai terjednek, a legtöbb gyerek végül rájön, hogy a Mikulás nem létezik. A kisbarátok, akik előbb leleplezték a dolgot, elárulhatják az igazságot, vagy a gyerekek rajtakaphatják szüleiket, amint épp a csizmába rejtik az ajándékot. Ahogy a gyerekek egyre inkább megértik a Mikulás állítólagos erejének nagyságát, például amikor rájönnek, hány házat is kellene meglátogatnia egyetlen éjszaka alatt, akkor ez kétségeket ébreszthet bennünk a Mikulás állítólagos tulajdonságaiban, végül a Mikulás létében is. Körülbelül nyolcéves korára a legtöbb gyermek már nem hisz a Mikulásban.
A színlelés folytatódik
Akkor mégis miért vesznek részt ebben az éves szertartásban a gyerekek? Miért tesznek úgy, mintha a Mikulás valóban létezne, és ajándékokat szállítana nekik? Az egyszerű válasz az: mert szórakoztató. Ez hasonló a képzeletbeli barátokhoz: a képzeletbeli barátokkal rendelkező gyerekek is rájönnek, hogy ezek a barátok nem valódi emberek, de úgy tesznek, mintha játszanának velük, mesélnek róluk a szülőknek, hiszen a fantázia élvezetes és kifizetődő. Tettetni, hogy a Mikulás igazi, azzal jár ugyanis, hogy minden évben játékot kaphatnak december 6-án.
Manapság sokan feltehetik maguknak a kérdést, vannak-e következményei annak, ha a gyerekeket megtévesztjük a Mikulással kapcsolatban. Vajon elveszítik a szüleik iránti bizalmat, amikor rájönnek, hogy az egész csak egy csel volt? Még nincs sok kutatás, amely megválaszolhatná ezeket a kérdéseket. Azon kevés tanulmányok egyike, amelyben gyerekeket kérdeztek, azt találta, hogy több pozitív, mint negatív érzelmet éltek át, amikor megtudták az igazságot, függetlenül attól, hogy maguk fedezték fel a cselt, vagy a szülőktől tudták meg. Ebből is látszik, hogy a Mikulás mítoszának táplálásával mindenki többet nyerhet, mint amennyit veszíthet!
