A játék és az agy: A játék segíthet megérteni elménk működését

A játék és az agy: A játék segíthet megérteni elménk működését

A tudósok már régóta tanulmányozzák a játékot, hogy betekintést nyerjenek a fejlődő emberi elmébe. Azt például tudtad, hogy már a csecsemők is ismerik a gravitáció törvényét? Sok más érdekesség is kiderül legújabb blogunkból.

A svájci pszichológus, Jean Piaget, a fejlődéslélektan egyik alapító atyja naponta több órát töltött gyermekei fejlődésének figyelésével. Felesége állítólag egy jegyzetfüzetet is hordozott egy nyakláncon, hogy feljegyezze azokat a megfigyeléseket, amelyeket Piaget maga elmulasztott. Egy napon, 1925-ben hét hónapos kislánya, Jacqeline műanyag kacsával játszott a kiságyában. Megpróbálta megfogni, de a kacsa folyton kicsúszott a lepedő hajtása mögül, és a kislány látta, hogy a kacsa leesik. Piagetnek úgy tűnt, ha nem látta a kacsát, lánya elfelejtette a létét. Vagyis, amikor eltűnt a kacsa a szeme elől, nem kereste többé. Az eltűnő kacsa-trükk azonban nem működött örökké: a pszichológus megfigyelte, hogy a csecsemők nyolc hónaposan kezdik keresni az elrejtett játékokat. 

Képzetlen szem számára a játék céltalannak, ismétlődőnek, butaságnak tűnhet, pedig a játék ablakot kínál a fejlődő elmébe. Piaget bizonyos játékfajtákat mérföldkőnek tekintett, ami azt jelenti, hogy a gyermek új fejlődési szakaszba érkezett. Az elmúlt évtizedekben elvégzett tanulmányok szerint a játék még fontosabb szerepet játszik, segíthet a gyerekeknek tanulni, tervezni, sőt kitartani a nehézségek között.

Hiszel a varázslatban? 

A csecsemők szinte azonnal elkezdenek játszani, amint tudomást szereznek a környezetükről. Még saját apró tudományos kísérleteiket is elvégzik, hogy jobban megértsék a világot. Egyes kutatások azonban azt sugallják, hogy nem kell mindent a semmiből megtanulniuk, mivel meglepően kifinomult örökséggel, tudással születnek a világ működésével kapcsolatban. Az evolúció révén felhalmozott tudás ez Lisa Feigenson, a Johns Hopkins Egyetem kutatója szerint. Egy kutatásban 11 hónapos csecsemőknek mutattak játékokat, amelyek a várt módon viselkedtek (rámpán lefelé gördülő, falnak ütköző labda) és olyan játékokat, amelyek látszólag egy kis varázslattal voltak átitatva, mint például a labda, amely látszólag szilárd falon gördült át. A csecsemők jobban odafigyeltek a „varázslatos” játékokra, ezeket részesítették előnyben, sőt a falon áthaladó labda szilárdságát az etetőszékhez csapkodva tesztelték.

Amint a csecsemők kisgyermekekké válnak, játékuk összetettebb lesz. Ahelyett, hogy a tárgyakat egyszerűen mozgatnák a térben, hinni kezdenek. Egy banánból telefon válhat, egy ceruza repülhet, mint egy repülőgép. Ez a színlelés iránti hajlandóság talány: Miért töltenek időt új világok alkotásával azok a gyerekek, akik még csak most kezdik értelmezni a való világot? Az egyik általános elképzelés az, hogy a színleléssel a gyerekek mások érzelmeinek és meggyőződésének megfejtését gyakorolják, de egy másik hipotézis szerint, a színlelt játék a gyerekeknek egy érvelési készség fejlesztését segíti, vagyis így tanulják meg mérlegelni a még meg nem történt eseményeket vagy elgondolkodni azon, mi történne, ha megtörténnének. Így tanulják meg tehát elkülöníteni a tényleges eseményeket a lehetségesektől – a színlelt játék segít nekik ebben. 

A Batman-effektus

Ez a színlelés segíthet a gyerekeknek érzelmeik szabályozásában, a kitartásban a nehéz, frusztráló, fárasztó feladatok során. A Minnesota Egyetem kutatói játékot tettek egy üveg zárható dobozba, és átadták a kulcsokat a gyerekeknek, amelyek nem nyitották egyébként a dobozt. Nyisd ki a dobozt, és akkor játszhatsz a játékkal, mondták a gyerekeknek, majd egy részüket megkérték, tegyenek úgy, mintha valaki más lennének, miközben teljesítik a feladatot: Batman vagy egy rettenthetetlen kalandor. Még kellékeket is kínáltak nekik, hogy a karakterek bőrébe bújhassanak. A szakemberek abban reménykedtek, hogy ez a fajta pszichológiai távolságtartás, amit egy szuperhős bőrébe bújás ad, jobban segít majd a gyerekeknek érzelmeiket kezelni a teljesíthetetlen feladat során, és így is lett: a kitalált szereplőket színlelő gyerekek nyugodtabbak maradtak, amikor nem működött a kulcs, több időt töltöttek a doboz kinyitásával. Ez a Batman-effektus, ami segít a gyerekeknek kitartani, amikor egy unalmas feladattal kell szembenézniük. A trükk bármikor jól jöhet neked is, mondjuk például akkor, amikor szükséged van arra, hogy óvodáskorú gyereked segítsen felszedegetni a földről a Legókat. 

A gyerekek számára a játék természetesen nem az érzelmek megtanulásról, a tervezésről szól, hanem a szórakozásról. A játék lehet az evolúció módja arra, hogy biztosítsa a tanulást és a fejlődést. Olyan élvezetes, hogy a gyerekek nem tudnak neki ellenállni, így észrevétlenül fejlődnek azok a készségek, amelyekre szükség van a felnőttkori sikerhez.

Te is gyakran elámulsz azon, mennyit fejlődnek a gyerekek képességei a játék által?

A Times cikke alapján