Hagyományos vs. virtuális játékok: Mi a kezek szerepe a játékban?

Hagyományos vs. virtuális játékok: Mi a kezek szerepe a játékban?

Mai, rohanó világunkban egyre nagyobb kihívás lekötni a gyerekek figyelmét. A túl sok képernyőidő, a szoros időbeosztás, a teszteken és stresszen alapuló oktatási rendszer mind ellehetetlenítette a felfedező, képességfejlesztő játékokat. Pedig a kézzelfoghatóság, a kezek szerepe a játékban elengedhetetlen az életben való boldoguláshoz. 

Az Amerikai Gyerekgyógyászati Akadémia 2016-ban jelentést tett közzé, amelyben jelentősen szigorította a képernyőidőre vonatkozó irányelveit: a 2-5 éves korosztály teljes képernyőidejét napi egy órára korlátozta, a 18-24 hónapos gyerekek esetében pedig egy percet sem javasol a tévé vagy a számítógép előtt. 

A gyakorlati, kézzelfogható, hagyományos játék tehát most fontosabb, mint valaha a gyerekek egészsége és közérzete szempontjából. A legújabb irányelvek szerint:

• A klasszikus játékok a legjobbak: Az Akadémia a „Megfelelő játékok kiválasztása a kisgyermekek számára a digitális korszakban” című ajánlásában bizonyítékokon alapuló támogatást kínál a hagyományos játékok kiválasztásához a digitális média alapú, virtuális „játékok” helyett. Megállapítja, hogy a kiváló minőségű játékok, mint a színlelt játék (babák, autók, háztartás), a gyakorlati/manipulatív játék (blokkok, rejtvények), a kézműves játékok és a fizikai játékok megkönnyítik a gyerek-felnőtt közötti interakciót, a kortársak között kapcsolódást, növelik a képzeletet. A legjobbak ezek közül azok, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek fejlődésük közben különböző módokon játszhassanak velük.
• Jelentős agyi különbség mutatkozik a hagyományos, kézzelfogható játékokkal játszó gyerekek és azok között, akik több órát töltenek a képernyő előtt: Egy kutatásban rájöttek, hogy az iPadekkel játszó csecsemők a kütyütől tanultakat nem viszik át a való világba. Ez azt jelenti, hogy ha adunk a gyerekeink kezébe egy olyan alkalmazást, ahol virtuális Legóval, blokkokkal játszhatnak, majd valódi játékokat teszünk eléjük, akkor a virtuális térben megszerzett tudást nem fogják tudni a gyakorlatban alkalmazni. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy azok a 2-3 éves gyerekek, akik sokat ültek a képernyő előtt, gyengébb teljesítményt mutattak a fejlődési szűrővizsgálatokon 3-5 éves korukban.

A kezek szerepe a játékban

Az evolúció talán legcsodálatosabb megnyilvánulása az emberi kéz páratlan eleganciája és sokoldalúsága. A kéz-agy kapcsolat csodája, amely körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt kezdődött, megmutatja azt is, mit jelent embernek lenni. Érdekes, de az írás, amely csak az elmúlt 5000 év jelensége, késő volt az ember fejlődésében, mert megkövetelte az a felfedezést, hogy egy eszköz a kézben megőrizheti a gondolatokat, így azok megoszthatóvá válnak időben és térben.

A kezek ma már szorosan kötődnek földi létünk nagyszerű kalandjához. A gyerek első, 2000 napja tele van felfedezésekkel, amiket főleg a kezén keresztül tesz meg. Nem kérdés, hogy a gyerek figyelmét és idejét követelő digitális eszközök is lehetőséget nyitnak majd másfajta ismeretek számára, de a digitális világ várhat, hiszen semmi sem helyettesítheti a fizikai játékot, a nyelvet, a felnőttek jelenlétét és a létfontosságú kéz-agy kapcsolatot, amely mindennek az alapja. A kéz szerepe leginkább a kisgyermekkorban fontos, hiszen ezekben az években olyan készségeket fejlesztenek ki (finommotoros készségek), amelyekre aztán életük végéig szükségük lesz. Megtanulják használni a kezüket a fontos öngondoskodási készségekhez is, például az evéshez, öltözködéshez. De elengedhetetlen ez a készség a tapsoláshoz, ujjlenyomat készítéséhez, rámutatáshoz, babaöltöztetéshez, könyvlapozáshoz, rajzoláshoz, az ollóval való vágáshoz, a tej pohárba öntéséhez, stb. A gyerekeknek napi gyakorlásra, tapasztalatra van szükségük ehhez, nekünk pedig változatos játékokat kell biztosítanunk ahhoz, hogy megtanuljanak a kezükkel manipulálni. 

A gyerekeknek alapvető szükségük, hogy valós érintkezéssel, elsősorban a kezükkel, valós időben ismerjék meg a világukat. Csecsemőkoruktól hét éves korukig több finommotoros képességet fejlesztenek ki, mint bármikor az életükben, ezért alapvető fontosságú a változatos tanulási környezet, a bőséges lehetőség a felfedezésre, játékra. Kell ennél jobb érv a képernyőidő csökkentésére?