Lufitörténelem: Az első lufiktól a Stuff A Loons-ig

Lufitörténelem: Az első lufiktól a Stuff A Loons-ig

Születésnapoktól a farsangig, szinte minden fontosabb ünnepségeinken megjelennek a lufik. De azon vajon elgondolkodtunk már valaha, hogyan keletkeztek a lufik?

A lufi egy vékony, rugalmas ballon, amely felfújható. Általában gumilatexből vagy alumíniumozott műanyagból készül, és sokféle formában, méretben és színben kapható szórakozás vagy dekoráció céljára. A léggömbök azonban nem kizárólag partik kellékei, változataik különféle iparágakban is megtalálhatóak, beleértve az orvostudományt, a meteorológiát, a katonaságot és a közlekedést. Újabban ballonokat használnak arra, hogy lehetővé tegyék az adatátvitelt olyan országokban, ahol nincs szélessáv.

Bár az 1800-as évekre tehető az első lufik születése, variációi már évszázadokkal korábban léteztek, és sajnos az állatok nagy szerepet játszottak a történetükben. Az aztékok (1300-1521) macskabélből készítettek lufikat, hogy áldozatot mutassanak be az isteneknek. A beleket gondosan megtisztították, kifordították és egy speciális zöldségfonallal varrták össze, amelynek fő tulajdonsága az volt, hogy napon száradva összetapadt, így szinte légmentesen zárt. Ezután a beleket megcsavarták, és minden csavarás után levegőt fújtak beléjük. Amikor egy fertőző járvány megtizedelte a macskákat, emberi áldozatokat ajánlottak az isteneknek, hasonló módszert alkalmazva rajtuk…

Később Galielo (1564-1642) olasz polihisztor egy kísérlet során egy sertés húgyhólyagját használta a levegő tömegének mérésére. A Robinson család (1813) és a Moby Dick klasszikus regények egyaránt bálna bélből készült lufikra hivatkoznak. A 18. század végén két papírgyártó, Jacques és Joseph Montfolfier rájött, hogy a levegővel megtöltött papírzacskók megemelkednek. Különböző anyagokkal, pl. papírral, selyemmel kísérletezve 1783-ban nyilvános bemutatót tartottak a papírral bélelt szövetből készült, levegőnél könnyebb „léggömbjükről”.

A gumiléggömböt 1824-ben találta ki Michael Faraday professzor hidrogén-kísérletei során. Faraday két ragacsos gumilapot levágott, a széleket egymáshoz szorította, belsejét liszttel dörzsölte be, hogy megakadályozza az összeragadását. Egy évvel később Thomas Hancock gumigyártó latex gumilufikat mutatott be, amit 1830-ban szabadalmaztatott. A modern játék prototípusának gyártása Londonban, 1847-ben indult: ezek a léggömbök fából kivont kaucsuk gumiból készültek, amelyek nem voltak hőérzékenyek. 

Az első modern latex lufit Neil Tillotson készítette, aki 15 darab „Tilly Cat” nevű, macskafej formájú lufit adott el az 1931-es Massachusettsi felvonuláson. Ugyanebben az évben a gyártók tömegesen kezdték a latex lufikat gyártani különböző színekben és formákban, amelyekre különféle szlogeneket nyomtattak. A lufimodellezés, vagyis a léggömb tekerése, különféle alakokká alakítása az 1930-as/40-es években indult, az első színes lufit pedig 1933-34-ben mutatták be.

Az 1970-es évek során a technika fejlődése a fólia lufik megjelenéséhez vezetett, amelyek vékony, alumíniumozott lufik voltak, és sokkal inkább képesek voltak megtartani alakjukat, héliumgázzal megtöltve tovább lebegtek és bonyolultabb színes grafikákat lehetett rájuk nyomni.

Lufizajok

Bizonyára te is tapasztaltad, hogy a játéklufik jellegzetes hangokat adnak ki, ha valamilyen módon manipuláljuk őket. Ezek a zajok többek között a következők:

• Durranás: A felfújt léggömb hangja, amikor felrobban. Amikor egy lufi kipukkad, a gumi szakadt részei hirtelen nagy erővel összehúzódnak, túllépik a hangsebességet, ezzel egyidejűleg a légnyomás belül megváltozik, ami gyors lökéshullámot idéz elő, ez pedig éles hanggal jár. Globofóbiának nevezik a léggömbök durranásának hangjától való félelmet.
• Nyikorgás: A léggömb felfújásakor történik.
• A „málna” hang: Amikor felfújjuk a lufit, majd hagyjuk, hogy leeresszen. A kiáramló levegő olyan turbulenciát eredményez, amelynek következtében a rugalmas nyílás előre-hátra csapódik, és ez fura hangot hoz létre.
• Karcolás: Akkor keletkezik ez a hang, amikor kezünket hozzádörzsöljük a lufihoz.

A töltött léggömbök 

Minden játéklufinak van egy nyílása, szája, amin keresztül gázt, levegőt fújunk be. Persze nemcsak levegő mehet a léggömbbe: Az úgynevezett ballonposta például azt jelentette, hogy képeslapokat, más könnyű tárgyakat helyeztek a lufiba, héliummal feltöltötték, majd miután leereszkedett a levegőből, mások megtalálhatták a benne lévő üzenetet (akárcsak a palackposta esetében). A lufikat vízzel is megtölthetjük, és vízbombaként használhatjuk játékos csatákban, de ha festéket töltünk bele, akár festményt is készíthetünk a vászonra csattanó lufik segítségével. 

A lufik legújabb generációja, a Stuff A Loons viszont az első olyan lufitöltő gyár, amelynek segítségével a gyerekek maguk is tölthetnek lufikat. A speciális léggömbök és kreativitásuk segítségével megalkothatják saját töltött lufijaidat, vagy ajándékba is készíthetik őket.

Az innovatív készülékkel bármilyen anyaggal megtölthetik a Stuff A Loons lufikat. A gyárhoz külön utántöltő is kapható, amelynek segítségével tíz különböző lufit készíthetnek a gyerekek például a közelgő farsangi mulatságra, szülinapra vagy más ünnepekre.

Amint látható, hosszú út vezetett az első játéklufiktól a Stuff A Loons-ig, de ami mindig változatlan maradt, az a gyerekek öröme a léggömb láttán, hiszen egy vidám lufi egyet jelent a játékkal, a szabadsággal és a korlátlan lehetősségekkel.