7 fontos lecke, amit a Harry Potterből tanulhatnak gyerekek és felnőttek
7 fontos lecke, amit a Harry Potterből tanulhatnak gyerekek és felnőttek
Tudtad, hogy a Harry Potter hivatalosan is a leginspirálóbb gyerekkönyv a világon? Miközben a Harry Potter filmek megnézése és kedvenc varázslónk könyveinek olvasása már önmagában csodálatos és szórakoztató, a művekben számos olyan fontos életlecke található, amelyeknek gyerekek és felnőttek is hasznát vehetik.
Vigyázni kell az előítéletekkel
Amikor bizonyos csoportok előítéletekkel néznek szembe, az erősíti egymáshoz való tartozásukat. A Harry Potter filmek az előítéleteket is megmutatják, például néhány ház különösem előítéletes Marderkárral szemben. A „mi” és „ők” szembenállás már a gyerekek körében is igen gyakori, és bár növeli az összetartozás érzetét, egyben kirekesztéssel is jár.
A Dobby-effektus
A házimanók Harry Potter-könyvek és filmek szereplői, olyan manók, akik hagyományosan egy nagy múltú, gazdag varázslócsaládot vagy egy varázslóiskolát szolgálnak, de a sorozat idejében megjelennek az első szabad manók is. A Roxfortban több mint száz házimanó dolgozik. Dobby a második illetve negyedik Harry Potter-könyvben tűnik fel huzamosabb ideig. Annyit lehet tudni róla, hogy családja generációk óta az egyik nagyhatalmú, sötét oldallal szimpatizáló család, a Malfoyok szolgálatában áll. Dobby, bár elvileg nem szabadna a gazdája engedélye nélkül cselekednie, többször is megmenti Harry életét. Különös, de szakértők róla neveztek el egy jelenséget, az úgynevezett Dobby-effektust: amikor a gyerekek túlságosan korrigálják magukat (jogosan vagy sem) valamilyen rossz cselekedet elkövetése után. A bűntudat nem feltétlenül rossz dolog, a Dobby-effektus azonban azt mutatja, hogy az érzés akár túl nagy méreteket is ölthet, káros lehet, önbüntetést szül.
A múlt nem marad bennünk nyom nélkül
Pszichológus szakértők szerint Harry Potter poszttraumás stressz zavartól (PTSD) szenved. Ez olyan események után következik be, amikor valamilyen váratlan, kiszámíthatatlan helyzetet kellett átélnünk, pl. egy támadást. Ha belegondolunk, Harry rengeteg rosszat megélt gyerekkorában, valamint a második varázslóháború alatt. Tünetei, pl. rémálmok, emlékbetörések, a traumatikus eseményekről való beszéd nehézségei, az idegesség és az ingerlékenység mind jellemző rá.
Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk
Draco Malfoy neve gonosz sárkányt jelent, szülei ráadásul a Halálfalók nézetei szerint nevelik. Roxfortban Harry Potter ellenségévé válik. Mindössze tizenhat évesen már a halálfalók közé tartozik, de hamar megbánja csatlakozását. Képtelen teljesíteni feladatát, helyébe Perselus Piton lép, ezek után csak kisebb dolgokat teljesít, azokat is vonakodva. Ki gondolná, hogy ilyen gyerekkor után túl tud majd jutni az előítéleteken? Sőt: nem várt helyekről is kaphatunk segítséget. Például ki gondolta volna Pitonról, hogy hatalmas segítség lesz Harry számára? Oké, nem egy 180 fokos fordulás az övé, de akkor is. Sosem szabad elfelejteni, hogy rengeteg lehetőség adódhat a segítségre. Csak kérni kell.
A pénz nem boldogít
Persze sok mindent vásárolhatunk rajta, de nem az öröm kulcsa. Harry Potter nagyon gazdag maradt, amikor a szülei meghaltak, de ez nem foglalkoztatta. Jobban törődött barátaival és családjával. Ellenben a szeretet a legfontosabb dolog, hiszen Harry is azért él, mert szülei annyira szerették őt.
Beszélnünk kell a dolgokról
A Harry Potter-sorozat során Voldemortra szinte mindig úgy utalnak, mint valakire, aki nem nevezhető meg. Voldemort tulajdonképpen azoknak a dolgoknak a szimbóluma, amelyektől túlságosan félünk, és ezért nem merünk róla beszélni. Dumbledore fogalmazza meg ezt jól: „A név félelme növeli a félelmet magától a dologtól”. Akármitől is félnek a gyerekek, fontos biztatnunk őket arra, hogy beszéljenek róla, utána sokkal jobban fogják érezni magukat. Sőt néha be is kell merészkednünk a Tiltott Rengetegbe, hogy gigantikus pókot találjunk, még akkor is, ha rettegünk a pókoktól – ahogy azt Ron tette. A félelmekkel való szembenézés kiváló módja azok legyőzésének.
A varázslat létezik!
J.K. Rowling Harry Potter könyveiben a mágiát természetfölötti erőként ábrázolja, amivel a természet szokásos törvényei felülbírálhatók. Számos kitalált mágikus lényt rajzolt meg, vagy olyan hétköznapi hősöket, akik valamilyen mágikus tulajdonságokkal rendelkeznek. És persze ott vannak a varázslatos tárgyak is: a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, az Edevis tükre, a Feltámadás Köve, A Halál ereklyéi, a Horcrux, az Időnyerő vagy A Pálcák Ura. Legyinthetnénk, hogy ezek márpedig a valóságban nem léteznek, csakhogy akkor nagyot tévedünk! Ugye emlékszel még, hogy a Roxfort elsőéves növendékeit, hogyan sorolták be a varázslóiskola négy házának – Griffendél, Hugrabug, Hollóhát és Mardekár egyikébe? És hogyan kerültek Harry Potter és barátai a Griffendélbe? A nagyteremben, a kiválasztási ceremónia során, egyenként a fejére került mindenkinek a Teszlek Süveg, hogy megtudhassák, melyik házba fognak tartozni. Ez a Süveg most a gyerekeké lehet, és megtudhatják, melyik házba sorolja be őket. De ez még nem minden: a gyerekek elbújhatnak a Láthatatlanná tevő köpeny mögé is - egy könnyen kezelhető app segítségével el tudnak tűnni a felvételen, és fotóként vagy videóként is megörökíthetik a varázslatot. És ha ez nem lenne elég, akár el is bűvölhetik barátaikat a saját repülő aranycikeszükkel. Az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz olyan szaporán repked, mint amiről a Harry Potter könyvekben olvashattunk. Az arancsikesz szárnyainak állításával különféle repülési mintázatokat tud, kitér a kézmozdulatok elől, vagy vidáman fel-le repül úgy, hozzá se kell érni!
